A csempékről
A delfti csempe története a 16. század végén kezdődött, amikor flandriai fazekasok telepedtek le Hollandiában és Britanniában, magukkal hozva az itáliai majolika technika ismeretét.
A fali csempék igen divatossá váltak a dán középosztályban, inkább praktikusságuk, mint díszítő szerepük miatt. Rotterdamban, Amsterdamban, Haarlemben és Delftben készítették, s ez utóbbi város nevét viselik a festett csempék.
Elterjedésük egyik oka a motívumok gazdagsága: állatok, virágok, portrék, katonák, mitológiai és bibliai jelenetek, tájképek tűnnek fel a csempéken. A mindennapi élet jelenetei, játékok, munka, foglalkozások ábrázolása is kedveltté tette őket. Az 1620-40-es években kereskedők útján Európába került kínai porcelánok hatása is megjelenik a motívum kincsben. Az addigi francia liliomos és ”ökörfejes” sarokminták mellett megjelent a Wan-li motívum is.
A holland csempe külföldön is kedveltté vált Szentpétervártól Lisszabonig, sőt imitációk készültek Angliában, Németországban, Franciaországban, Oroszországban is. A delfti csempe hanyatlása a papírtapéta elterjedésével kezdődött meg. A XX. században azonban ismét felvirágzott a delfti csempegyűjtés. Ma számos múzeum őriz nagy delfti csempegyűjteményt Hollandiában, Németországban, Nagy Britanniában, és az Egyesült Államokban.
Delfti csempék
Hispano-mór valamint itáliai előzmények után a XVI-XVII. században felvirágzott a színes és egyszínű (azulejos) csempék művészete Spanyolországban és Portugáliában.
A mediterrán kerámiaművességrehatással volt a holland kék-fehér díszítés is, mely az 1650-es évektől átvette a vezető szerepet.
Az 1609-ben alapított Kelet-Indiai Társaság hajóin érkező kínai kék-fehér porcelán döntő hatással volt a delfti díszítményeire, ám mindvégig megtartotta középkori motívumvilágát. A delfti csempék és csempeképek az élet minden mozzanatát ábrázolják: növények, állatok, emberek (katonák, kézművesek), mitológiai és bibliai jelenetek, geometrikus ábrák, mely utóbbiakban még felfedezhetőek a mór arabeszkek emléke ls a burjánzó reneszánsz növényi indák.
XVII. századi holland katona
XVI. századi spanyol galleon
XVII. századi holland egyszarvú ábrázolásA XVIII. századig az egyszerű ónmázra kobalt-oxiddal vagy mangán-oxiddal felvitt díszítés volt a jellemző, majd később a "kwaart" eljárás, melynek során a már megfestett mázas, de még nem égetett csempét bevonták még egy transzparens mázréteggel, mely csillogó felületet adott.
Griff korabeli stílusban
Korabeli német állatábrázolásIszlám csempék
Az iszlám csempeművészet alapelve a Korán szerint az emberábrázolás tiltása, mert egyedül Allah "musawwir" — a formák alkotója.
A mecsetek díszítésében ezért három motívum jelenik meg: a geometrikus, a növényi arabeszk, melynek ismétlődése Allah végtelenségét fejezi ki és végül a kalligráfiák, melyek idézeteket tartalmaznak.
Az iszlám kerámia burkolatok felhasználása a 9. században kezdődött Tunéziában. A XI. századtól Perzsiában folytatódott, aztán elterjedt az egész arab világban, majd az ottomán birodalomban, a törökországi Izmikben teljesedett ki.
Az iszlám csempék szakralitása a legnagyobb pontosságot követeli meg a készítújétől, itt nincs helye az egyéniség megnyilvánulásának. Egy ősi arab mondás szerint: "az írás tisztasága maga a lélek tisztasága".
Tipikus korabeli, iszlám növényi minták hatszögű csempén
A geometrikus mintavilág a csempe hatszögű formájában is meglejenik
A növényi minták variációi kimeríthetetlenekHogyan készül?
1. Préselés, mázazás
Minden egyes csempe kézzel, külön-külön préselt, melyhez acálkeretet használok.
A nyers csempék szárítása hosszú időt igényel, mert csak oszlopban rakva ls lepréselve lehet csavarodás mentesen megszárítani (kb. 1 hónap). Hasonló módon, oszlopokba rakva történik égetésük is, 950°C-on. A kiégetett csempéket kézzel, bemártással mázazom.
2. Kontúrozás és festés
A csempéhez használt korabeli minták fellelhetőek a témával foglalkozó könyvekben.
A máz porózus, még nedves felületére átlyuggatott papír és grafitpor segítségével viszem fel a motívum körvonalait, majd kobalt-oxid vagy kobalt-karbonát majolika festékkel rajzolom meg a képet, egy speciális nyest-mókus ecsettel.
3. A csempe égetése
Száradás után kerül a kemencébe égető tokban és 900°C-on égetem.
A mintakészlet gyakorlatilag végtelen, az eredeti delfti, portugál csempék mind másolhatók, de ezeken kívül hasonló hangulatú és "szellemiségű" minták is festhetőek, pl. kották, feliratok, cégérek, stb.
Rólam
Szakmámból adódóan régóta közel állt hozzám a kerámiakészítés, de 1994-től gyakorlattá vált, amikor 17-18. századi kézi festésű csempék másolatait kezdtem készíteni.
Az alapokat saját kísérleteim és próbálkozásaim útján szereztem, melyet volt szerencsém 1997-ben néhány hetes provance-i gyakorlattal megerősíteni. Ezt a rövid időt Salernes-ban Alain Vagh csempekészítõ és festő műhelyében töltöttem, ahol ma is ugyanolyan eljárással készülnek a csempék, mint valaha Delftben. A megfestett motívumok jelentős része a régi delfti csempék pontos másolata, mintavilágában és készítéstechnika szempontjából egyaránt. Más része azonban belőlem kívánkozik ki, mivel azonban benső világom a 17. századhoz sokkal közelebb áll, mint a maihoz, ezért reményeim szerint saját tervezésű csempéim stílusa nemigen különbözik a régiekétől. Néhány éve nagyon érdekel az iszlám csempék formavilága és kalligráfiája, ezért most már ilyenek is készülnek.
